SBR

Cím: 2600 Vác, Rádi út 8.

Tel: +36 30 720 6622

Email: Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges

Ajánljuk

de Clars

Aranydió alapítvány
Sophisticated

SBR-tárlat

Az egészségünkért

Sophisticated
Galéria


 Makai Anna (36 kép)

Makai Anna díszítő iparművész

 

HÁZSZÁMOK

Az ember használati tárgyait, bútorait, öltözékét mindig is díszítette, s ennyiben világszerte hasonlóak vagyunk, ami egyedibbé teszi a stílus, a motívumvilág, a felhasznált eszközök és az alkalmazott technikák.

Bár Makai Anna egész gyermekkorát végigkísérte a rajzolás, de a szülői elvárásainak és hogy az önmagával szemben támasztott mércének is megfeleljen, a pénzügyi pályát választotta. Eközben saját örömömre, kikapcsolódásként, vagy otthona díszítésére, vagy épp ajándékozási szándékkal festett különböző tárgyakat, és megtanult szőni is, ami szintén sok sikerélményt adott neki

Az utóbbi években életét legnagyobb mértékben a díszítőfestészettel való találkozás határozta meg. Azóta fesztiválokon, falunapokon, vásárokban egyedi portékái mellett senki nem tud elmenni egy kérdés vagy egy kedves szó, vagy épp megrendelés nélkül.

A Pest megyei Zsámbokon egy klasszikus búbos-kemencés parasztházban készülnek az itt látható házszámtáblák, cégtáblák, névtáblák és díszképek. Mindegyike teljesen egyedi, nincs két tökéletesen egyforma, és mindegyikük abszolút kézi munka.


Gérné Mezősi Aranka szobrászművész, művészettörténész, művésztanár

 

A művésznő 1975-től alkot aktívan. Elsősorban fából készült funkcionális alkotásai révén vált méltán ismertté, melyeket gyakran festéssel gondol tovább.

Sokféle anyaggal dolgozik, szövet, drót, kerámia… sokszor ezekből az anyagokból összetett installációkat állít össze.

A Szoborgrafikák sorozat, egy olyan útkeresés eredménye, ahol az utolsó munkafázis, a bronzba öntés elmarad igy születtek meg a „válság szobrai”.

És ennek köszönhetően lakásunk könnyed díszeivé is válhatnak ezek az egyedi, költséghatékony alkotások. Természetesen kérésre, bronzba öntött változatait is elkészíti a művész.

Ezek a kisplasztikák oly légiesek mind anyaguknál, mind motívumaiknál, mind a kiállítótérben való elhelyezésüknél fogva, hogy az SBR-tárlat címe nem is lehetett más, mint        „L E B E G É S”



Az Alpok, és a felvidéki varázslatos hegycsúcsai ihlették meg a Kosdon élő és alkotó Sasvári Gábort, miközben fiatal ember létére sokat gondolkodott, az élet értelmén, és az elmúláson.

Szeretett volna valami olyan dolgot alkotni amiben itt maradhat az emberek életében, és felhívhatja figyelmüket a természet végtelen szépségére, arra a csodára, ami körül vesz mindanyiunkat, mégis csak pillanatokra állunk meg gyönyörködni benne.

Gábor imádja a csendet, a nyugalmat, a békességet, és az ezt megtestesítő hegycsúcsokat, a félelmetes sziklákat, ami nem csak a festészetben jelenik meg, de hétköznap munkája során is nap-mint nap újraformázza a természet e csodás képződményeit, hogy becsempészhesse azt sokunk házába, életterébe.

Gábor 1997-ben jutott arra az elhatározásra, hogy valamit tennie kellene, hogy a gondolatai, a világról alkotott nézetei és élményei ne vesszenek el. Önkifejezése a festészetben teljesedett ki. Ez idő tájt ismerkedett meg egy idősebb tanárral aki szakértő szemmel zsűrizte képeit, és kedves szavakkal biztatta a továbblépésre, mert meglátta benne a tehetséget.

Fokozatosan fejlesztve technikáját jutott el első önálló kiállításához. A 2007 Váci Vigalom ideje alatt a FÓNAGY & WALTER VENDÉG- és BORHÁZ adott otthont egy sikeres kiállításnak.
 
Vállalkozása nagyon sok időt emészt fel életéből, így mostanában ritkán jut a vászon elé, de ilyenkor mindig szeretettel ragadja meg az ecsetet, hogy gondolatait vászonra fesse, felhívva az emberek figyelmét… ebben az esztelenül rohanó világban is vannak szép dolgok és helyek amelyek megadják azt az érzést, hogy jó élni, jó létezni.

 


 

A Nyíregyházi Főiskola rajz szakán végzett, pedagógus.

Meghatározó élményt jelentett számára a debreceni Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Kör és a Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola.

Művészi fejlődése során pasztell, akvarell és selyemképeket festett, és az utóbbi időben alkalmazza a számítógépes grafikai eljárásokat is.

1990-től 1996-ig több ízben is, a Hajdú-Bihar megyei Őszi Tárlatokon szerepelt alkotásaival.

Debrecenben hét önálló tárlata volt.

1997-ben Wiesbadenben, a Moering Galériában állított ki.

Arcpoétikáját így foglalta össze:

„Az alkotás gyönyörűséges módja az ön- és környezetem megismerésének, összekötő kapocs ég és föld között. Kivételes öröm, amikor másoknak is megmutathatom, hogy hol tartok ezen az úton.”


Ludvig Laura 1979-ben született Pécsett.

Eredeti végzettsége környezetvédelmi mérnök, ám a képzőművészet világa már gyermekkora óta vonzotta, felnőtt fejjel pedig teljesen magával ragadta, oly annyira, hogy végül ez vált hivatásává.

Először az olajfestészet gyakorlatával ismerkedett meg mélyebben, amely művészeti ágtól azóta sem szakadt el, még ma is gyakran odaül a vászon elé. Sokkal kötöttebb műfaj azonban az ólomüvegezés, mégis életét leginkább ez tölti ki. A mesterséget egy szerencsés véletlennek és egy remek mesternek köszönhetően sajátította el, aki beavatta a szakma rejtelmeibe. Oly sikerrel tette ezt, hogy Laura nem sokkal később már megnyithatta saját, önálló műhelyét is Budapesten.

Sokan még manapság is a tradicionális egyházi üvegablakokkal kötik össze az ólomüveg fogalmát, nem is feltételezik, hogy modern épületekkel is nagyon jól összhangba hozható ez a technika. Napjainkban a világi építészetben is felfedezték, és egyre fontosabb szerepet tölt be az ólomüveg, mely rendkívüli változatosságának köszönhetően bármilyen stílusú környezetbe jól beilleszthető. Még a minimalista, egészen letisztult, egyszerű terekben is jól alkalmazható, kihasználva térelválasztó, világító és a teret színekkel feltöltő funkcióját.

Így jelent meg az ólomüveg ősi technikája mára éttermek, irodák, közösségi épületek, hivatalok, szállodák, szalonok és magánlakások tereiben, hol a klasszikus figurális, hol az absztrakt és modern megjelenítést követve, igazodva az adott környezethez, és természetesen a megrendelők igényeihez.

Laura alkotásai készítése során igyekszik ezzel az újfajta szemlélettel közeledni az anyaghoz, vegyítve a tradicionálisan kifinomult ábrázolásmódot a modern vonalvezetéssel, hogy az eredmény hű legyen az ólomüveg-művészet hagyományaihoz, mégis új köntösbe öltözhessen alkotásaiban, és azokban a terekben, ahol végül elhelyezést nyernek.

Eddigi kiállításai:

2010 - Budapest, Albertfalvi Közösségi Ház,

2010 - Esztergom, Cult Teaház,

2011 - Budapest, VAM Design Center,

2011 - Budapest, Highland Golfclub,


KAti gyermekkorától kezdve imádja a babákat, kezdetben babaruhákat vart számukra kézzel, mindenféle anyagból, ami csak a keze ügyébe került.

2002-től foglalkozik tudatosan babkészítéssel is. Az első saját készítésű babái még papírmasé technikával készültek. Környezete biztatására kezdte továbbfejleszteni alkotásait, és mára szinte kizárólag rongybabákat készít. A babák önálló egyéniséget kapnak, melyet az arc festése mellett, az egyedi öltözékek készítésével ér el.

2005 óta rendszeresen részt vesz a Győri Nemzetközi Babakészítő versenyen.

2006 májusában papírmasé kategóriában 3. díjat kapott, Mozart: Varázsfuvola c. operája ihlette Papagena és Papageno figuráiért.

2007 novemberében első díjat nyert a Szent Erzsébet Történelmi Társaság és a Kiss Áron Játékkészítő Társaság által meghirdetett Árpádházi Szent Erzsébet babakészítő pályázatra készített alkotásáért. Ezt a kompozíciót a sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjteménynek adományozta, jelenleg is ott tekinthető meg.

2009 februárban a budatétényi Kerámiaparkban közös kiállítása volt Tóth Éva papírszobrász művésznővel.

Ma már főleg textilből, sok kézi munkával, nagyrészt játék, illetve dekorációs célra készíti alkotásait, melyek nem csak Európa több városába, de a tengerentúlra is eljutottak már, sok gyermek örömére


Veronika 2004-ben szerzett diplomát a Corvinus Egyetem Tájépítészeti, -védelmi és –fejlesztési Karán.

A viszonylag kötött tervezői munka mellett a festészetben találta meg az önkifejezés szabadságát.

Festményei többnyire apró díszletek, vagy illusztrációk, amiket a benne élő mesék ihletnek. Olykor a valóságot próbálja „mesésebbre” festeni: vidám színekkel húz széles mosolyt a szereplők ábrázatára.

Talán egyszer az illusztrációkhoz tartozó történeteket is papírra veti.

És mi drukkolunk, hogy ez a mesekönyv elkészüljön ... mielőbb.


Ludmilla 1977-ben szerzett diplomát az Észak-Oszétiai Képzőművészeti Főiskolán, majd 1982-ben a Moszkvai Műszaki Főiskola Iparművészeti karán tanult s szerzett újabb diplomát.

 Tagja az Orosz Föderáció Képzőművészeti Szövetségének,

az Északoszét-Alán Köztársaság kitüntetett művésze, valamint több orosz és nemzetközi alkotótelep rendszeres résztvevője.

 Alkotásai számos hazai és nemzetközi kiállításon sikeresen szerepelnek. Társalkotója számos monumentális képzőművészeti alkotásnak.

2003-ban és 2004-ben Kecskeméten, a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep kiállításán Grand Prix Díjjal tüntették ki alkotásait.

2006-ban megkapta az Orosz Művészeti Akadémia Diplomáját.

Művei megtalálhatóak számos nemzetközi galériában, múzeumban, közintézetben és magántulajdonban.

2.5.1, BUILD 20080226